venerdì 6 novembre 2009

Szőlős-aszalt szilvás házinyúl

Még Anna születése előtt vettem egy mázas cserépedényt. Jó is volt pocakosan a slow food rejtelmeiről elmélkedni, miközben főtt ez a szőlős-szilvás házinyúl...
Az edényt átmenetileg táppénzre küldtem. Ez nem az ő ideje. (Azért remélem, a zacskós levesekig nem jutunk el!)

Szőlős-aszalt szilvás házinyúl


Hozzávalók:

  • 1 feldarabolt házinyúl (ha vad lett volna, még jobb lett volna)
  • 1 közepes fej lilahagyma
  • 2 tk. nádcukor
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 10 db aszalt szilva
  • 20-25 szem nagyszemű fehér csemegeszőlő
  • 6-8 szem borókabogyó
  • 1 zellerszár
  • 2 ek. crema di balsamico
  • 1 dl száraz fehérbor
  • kb. 1,5 dl húsleves
  • 1 tk. vaj
  • 4 ek. extraszűz olívaolaj
  • 1 ágacska rozmaring
  • frissen őrölt feketebors

Egy serpenyőben felhevítem az olívaolajat, a húst megpirítom benne, és félreteszem. A cserépedényben megolvasztom a vajat, a cukrot enyhén karamellizálom rajta, majd hozzáadom a vékony csíkora vágott lilahagymát, az áttört fokhagymát, az apró kockára vágott zellerszárat, a rozmaringágat, végül a crema di balsamicot majd az egészet nagy lángon addig főzöm, míg az összes víz elpárolog róla. Ekkor adom hozzá az előzőleg megpirított nyúldarabokat, az aszalt szilvát, a borókabogyót, a fehérbort és a húslevest, valamint egy kevés sót, ill. borsot.

Az edényt lefedem, és egészen kis lángon hagyom, hogy a nyúl ebben az édeskés-boros-fúszeres lében megpárolódjon. Amikor a nyúl már puha, az alatta lévő lé pedig kellőképpen besűrűsödik, hozzáadom a félbevágott, kimagozott szőlőszemeket, és az egészet lefedve még 2-3 percig főzöm. Naaaaagyon finom! Másnap is! Első nap polentával, másnap csőben sült édesköménnyel ettük.

Nessun commento: