venerdì 27 giugno 2008

Bodza

Az ember mindig dúdol vagy mormog valamit magában. Néhány hete ráakadtam a You Tube-on erre a dalra:
(Pontosabban ezekre a dalokra.) Ezen nőttem fel: Kalákán, Vitai Ildikón, Illésen... Az István a király bemutatója után néhány hónappal már kívülről fújtam a szöveget apróbb változtatásokkal, mint pl. „Erre kamarun, István a mi urunk, árad a kenyere vége ránk...” A Sebő féle Weöres Sándor összeállítást utoljára sok-sok évvel ezelőtt egy Kaláka-fesztiválon hallottam, Diósgyőrben, s amikor most, ismét rátaláltam annyira megörültem neki, hogy több mint egy hétig ezt dudorásztam. Tartott ez mindaddig, míg néhány napja azt álmodtam, hogy egy kedves ismerősömnek énekeltem Bob Dylannek a Blowing in the wind című dalát. Rögtön kiugrottam az ágyból, gép bekapcs, dal megkeres. Találtam is egy csodaszép verziót Katie Meluna előadásában itt:
Tehát most ez mocorog a fejemben. Emlékszem, amikor férjhez mentem, hetekig Tóth Árpád Esti sugárkoszorúját mormoltam magamban. Na, de hogy jön ez a gsztro témához? Úgy, hogy bodzaszedéskor meg Nemes Nagy Ágnes Tavaszi felhők című versét mondtam el magamban kb. százhuszonháromszor. Biztos mindenki könyv nélkül fújja, de azért hadd legyen itt:

Nemes Nagy Ágnes
Tavaszi felhők


Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.
Szállj, szállj felhő
pamacsos,
hullj le te zápor,
aranyos.
hullj le te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.


Akkor hát lássuk, mit is készítettem bodzavirágból:

Bodzaszörp – Sciroppo di fiori di sambuco
Hozzávalók:
kb. 30-40 megmosott, lecsepegtetett bodzavirág-tányér (nem tudom, általában a receptek miért javasolnak csak épp néhányat; ártani, nem árt, legfeljebb aromásabb lesz az italunk)
5 liter víz
3,5 kg kristálycukor
5 dkg citromsav
3 karikára vágott citrom

Főzzük fel a vizet a cukorral és a citromsavval, hagyjuk hűlni kb. 5-10 percig, majd a szinte még forró szirupot öntsük rá a karikárra vágott citrommal összekevert bodzavirágokra. Hagyjuk állni 1-2 napig, szűrjük le, töltsük üvegekbe, és az üvegek méretétől függően dunsztoljuk 20-30 percig. (Ugyanezzel a szisztémával készítettem akácvirág szörpöt is, de nem vagyok vele kibékülve. Az akác sokat veszített az aromájából. Sebaj, meghagyjuk télire, fájós torokkal biztos jó lesz kortyolgatni egy kis akácszörppel megbolondított mézes tejet.)

Nálam a befőttek, lekvárok, paradicsomszósz stb. eltevésénél a nedves dunsztolás alapvető dolog. Itt Olaszországban mindenki ezzel a módszerrel tartósít. Nátrium micsodát, meg citromsavat, borkősavat itt már seholsem árulnak. Tavaly, amikor csalamádét raktam be, kerstem, kutattam a boltok polcain, de nem találtam sehol, aztán mentem nagy hévvel a gyógyszertárba, ahol felvilágosítottak, hogy jónéhány éve már, hogy betiltották. Azóta mindent dunsztolok. Kicsit babrás, kicsit hosszú folyamat, de legalább nem káros. Itt a szörpnél is gondolkodtam azon, hogy belemenjen-e a citromsav vagy sem, aztán mégis beletettem...biztos, ami biztos alapon.

A következő recept Torkos Zergétől származik. Kicsit módosítottam az eredeti mennyiségeken a saját bevált madártej receptem szerint, kicsit a magamévá tettem az egészet, így ilyen lett:

Illatos madártej –
(Haha, ez jó lesz olaszul! Azuram is csak néz, hogy az meg mi!:-))))
„Latte profumato di uccello”
Hozzávalók:
1,2 liter tej
4 tojás
1 ek. liszt
15 dkg kristálycukor
1 vaníliarúd
1 narancs durvára reszelt héja
ízlés szerint bodzaszörp

A tojások fehérjéből és 5 dkg cukorból kemény habot verünk. Hét dl tejet a vaníliarúd kikapart belsejével és a narancshéjjal felforralunk, majd a habot evőkanállal óvatosan beleszaggatjuk. A habgaluskák mindkét oldalát egy-egy percig főzzük, majd szűrőn lecsorgatjuk. (A megmaradt vaníliarudat egy hermetikusan záródó dobozban szoktam tartani, jól beborítva kristálycukorral. Eredmény: illatos vaníliás cukor.)
A tojások sárgáját a maradék cukorral, a liszttel és tetszés szerinti bodzaszörppel habosra keverjük, a maradék tejjel felengedjük, és azt az átszűrt tejet is beleöntjük, amiben a habgaluskákat főztük. Habverővel állandóan kevergetve híg krémmé főzzük, majd ha kihűlt, mély tálba öntjük, a habgaluskákat a tetjére fektetjük, és behűtve, egy cseppnyi bodzaszörppel meglocsolva tálaljuk.


Bodzavirág köntösben – Fiori di sambuco in camicia
Hozzávalók:
néhány bodzavirág
kevés bodzaszörp
20 dkg liszt
3 dl tej
2 dl szódavíz vagy szénsavas ásványvíz
2 egész tojás
csipetnyi só
½ dl étolaj


A tojásokat a csipetnyi sóval habverővel felverjük, majd felváltva apránként belekeverjük a lisztet, a szódavizet és a lisztet. Az egészet csomómentesre keverjük, végül belekeverjük az étolajat és egy kevés bodzaszörpöt is. Ebbe a palacsintatésztába mártjuk a bodzavirágokat, majd forró olajban kisütjük, lecsöpögtetjük, porcukorral megszórva tálaljuk. El tudnám képzelni vanília fagylalttal is, de mivel fagyi nem volt otthon, a második kisütött adagot a Müller cég bodzavirágos-zöldalmás jégbe hűtött joghurtjával és egy cseppnyi bodzaszörppel csorgattam meg. (Itt is kipróbáltam az akácvirágos változatot, de elég jellegtelen íze lett.)
A megmaradt bodzavirágot ne dobjuk ki! 5-6 napi szárítás után papírzacskóba csomagolva elrakhatjuk bodzateának. Ügyeljünk arra, hogy a virágokat megfelelően szárítsuk ki, illetve hogy ne tároljuk őket hermetikusan lezárt üvegben, mert furcsa illatot fognak árasztani... A bodzavirág így szárítva kb. egy évig használható fel.

Nessun commento: